Arbres blancs

Souvenez-vous de moi arbres blancs

sombres sombres yeux

souvenez-vous de moi seuls les murs

sont restés autour de moi mais eux non plus

ne m'aiment pas

et les ombres entrent en vain

je ferme la porte elles n'ont pas de visages

elles restent plantées là et me regardent

et disent pourquoi pleures-tu ne te souviens-tu pas

de quoi de qui dis-je et les ombres s'esclaffent

avec leurs mains ternies de chagrin

Regardez je retourne mon corps

frappez-moi où sont

les sombres sombres yeux

frappez-moi je ne sais pas je ne me souviens pas et les ombres

lèvent sur moi leurs mains ternies de chagrin

Qui avait ces deux yeux noirs

je ne m'en souviens pas

tu n'as pas de visage seuls des arbres blancs blancs

et des murs blancs

Les mains ternies de chagrin

se lèvent et retombent quelqu'un

pleure derrière

les murs blancs deux yeux sombres

pleurent et les arbres

frappez-moi je ne me souviens pas

Agota Kristof

Clous

Traduit du hongrois par Maria Maïlat

Éditions Zoé, 2016

Fehér fák

Emlékezzetek rám fehér fák

sötét sötét szemek

emlékezzetek rám csak a falak

maradtak körülöttem de ők se

szeretnek

és az árnyékok belépnek hiába

zárom az ajtót nincs arcuk

csar állnak és néznek

és szólnak miért sírsz nem emlékezel

én mire én kire és az árnyékok nevetnek

színtelen szomorú kezeikkel

Nézzetek kifordítom a testem

üssetek hol vannak

a sötet sötét szemek

üssetek nem tudom nem emlékezem és as árnyak

felemelik színtelen szomorú kezeiket

Kié volt a két sötét szem

nem emlékezem

nincs arcod csak fehér fehér fák

és fehér falak

Színtelen szomorú kezek

emelkednek és hullnak valaki

sír a fehér

falak mögött két sötét szem

sír és a fák

üssetek nem emlékezem

Agota Kristof